A Duna egykori árterén védett madaraknak otthont adó vizes élőhelyek újulnak meg.

Hamarosan megkezdődnek a dávodi Földvári-tó és a Karapancsai erdei tavak rehabilitációjának kivitelezési munkái. A projekt két helyszínén műtárgyak felújításával, a csatornák és tavak kotrásával és bioremediácóval valósul meg az élőhely-fejlesztés.

A két kiemelkedő jelentőségű természetvédelmi terület a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság  által pályázati úton elnyert 301,88 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatás felhasználásával újul meg.  A beruházás a Széchenyi 2020 program keretében, a KEHOP – Élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetének javítása, a természetvédelmi kezelés és bemutatás infrastruktúrájának fejlesztése nevet viselő program keretében belül valósul meg.

A dávodi Földvári-tó Magyarország déli részén helyezkedik el. A Dunáról egykor lefűződött folyókanyar, medermaradvány, amely jelenleg egy öt tóegységből álló élőhely-rendszert alkot. Nagy számban fészkel itt vörösgém, törpegém, kis kócsag és nagy kócsag, a közelben fészkelő rétisasok és barna kányák táplálkozó-területe. Védett természeti értékei közé tartozik a sulyom, a tavirózsa, a tündérfátyol és még számos növény- és állatfaj. A Földvári-tónál vidra is előfordul.

A közeli Hercegszántó mellett található Karapancsai erdei-tavak térsége természetvédelmi értékekben ugyancsak gazdag terület. A különálló tóegységek itt is korábban lefűződött morotvatavak, holtág-maradványok, de a legnagyobb nyílt vízfelület emberi beavatkozás eredményeképpen jött létre. A gazdag madárvilág mellett említést érdemelnek az olyan közösségi jelentőségű (Natura 2000) fajok, mint a tavi denevér, a mocsári teknős, a vidra. A karapancsai erdőtömbben található erdei tavak rendszerének jelentőségét az adja, hogy ilyen nagy vízfelületek zárt erdőtömbben igen ritkák.

Mindkét tórendszert hasonló természetvédelmi problémák sújtják; az elmúlt évtizedekben a medrekben az üledékréteg megvastagodott, a víztér csökkent, illetve egyes tóegységek időnként ki is száradtak. Jelentős probléma továbbá, hogy a vízutánpótlást biztosító műtárgyak leromlott állapotúak, ezért a vízáteresztő képességük csökkent, az összekötő vízkormányzó árkok, csatornák helyenként feltöltődtek, illetve számos helyen benőtte azokat a növényzet.