Esténként a szépirodalomé a főszerep Orosdy Dániel életében. Első kötete alig egy esztendeje látott napvilágot.

Él Pécsett egy fiatalember, aki napközben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya Megyei Adóigazgatóságán dolgozik mint jogász. Munkaidejének lejártát követően azonban az irodalom veszi át számára a számok, paragrafusok helyét - könyvet ír.

A krisztusi korban járó Orosdy Dániel egész életét egyfajta kettősség jellemezte mindig, amit egy kicsit otthonról hozott, ugyanis közgazdász szülei vonzódtak az irodalomhoz, művészetekhez.

- Előbb voltak számomra fontosak a könyvek, a zene, film és általában a művészetek, mint a jogszabályok, pénzügyek – kezdi beszélgetésünket Orosdy Dániel, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya Megyei Adóigazgatósága Felszámolási és Végelszámolási Osztályának tanácsosa. – A Babits Gimnáziumba jártam, ahol emelt óraszámban tanultam angolul, s ebben az osztályban a humán tárgyak is kiemelt szerepet kaptak. Már akkoriban megpróbálkoztam az írással, többek között filmkritikákat is írtam. Az érettségi közeledtével egyre inkább előtérbe került a kérdés, hogy bölcsésznek menjek, vagy jogász legyek. Végül a szüleim rábeszélésére döntöttem a jogi egyetem mellett, mert úgy gondoltam, a humán érdeklődésemnek ott is hasznát veszem, meg ott is vannak izgalmas területek.

Mint mondja, az egyetemen sem hagyta abba az írást, de igazán a diploma megszerzését követően kóstolt bele a média világába, ugyanis a sorkatonáskodás helyett választott polgári szolgálatot az Univ TV-nél töltötte. Ekkor már nemcsak az egyetemi lapba írt filmkritikákat, de az interneten is megjelentek esszéi. Később már szaklapokban is publikálta az írásait: több tucatnyi filmes témájú esszét és kritikát jegyez, melyek többek között a Filmvilágban, a Filmvilág blogon, valamint a Mozinetben láttak napvilágot, ahol ő volt a Director’s Cut rovat vezetője is. Két és fél éven át oktatta a Filmkritika tantárgyat a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán. Két esszét írt a Grindhouse – A filmtörténet tiltott korszaka című kötetbe, szerkesztője volt többek között Az 501 legfontosabb film, amit mindenképpen látnod kell és LOST – Az eltűntek krónikája című könyvnek. Hiába volt diplomája, tanított egyetemen, mégis rövid ideig munkanélküliként élte mindennapjait. Az irodalomhoz való vonzódásának köszönhetően egy könyvkiadótól időnként szerkesztői megbízásokhoz jutott.

- Közben kerestem a végzettségemnek megfelelő munkát is – folytatja tovább beszélgetésünket. – Jelentkeztem többek között az APEH-be is, ahol nagy szerencsémre két osztályhoz is behívtak interjúra, és végül a felszámolással foglalkozó állást kaptam meg. Ennek hat éve, azóta letettem már a szakvizsgámat is. A döntésemet azóta sem bántam meg, jól érzem magam az osztályon, jó a közösség és a viszonyom a kollégákkal, amire szükség is van, annyi üggyel kell foglalkoznunk az utóbbi években, ráadásul a jogszabályi változásokat sem könnyű folyamatosan követni - a diplomám megszerzése óta szinte csak egy, két jelentősebb jogszabály nem változott meg alapjaiban.

Igazán nem panaszkodhat arra sem, hogy egysíkú lenne a munkája, hiszen határozatokat, hitelezői igényeket és felszámolási kérelmeket is ír, kapcsolatban áll a bírósággal és a végrehajtókkal, az adótartozás megfizetésének lehetőségeiről tárgyal a cégek vezetőivel, képviselőivel, a párszázezres adósságot görgetőktől kezdve egészen a sokmilliókkal tartozókig.

- Az utóbbi időszakban jelentősen megnőtt az ügyek száma, feszítettek a munkanapjaim, nagyon sok a bonyolult ügy, nem igazán lehet hátradőlni, de a munkaidő után jól esik egy másik világban élni tovább – hangsúlyozza Orosdy Dániel. – Délután négy után kezdődik a másik életem, a készülő könyvem cselekményének továbbgondolása, s hát a filmkritikák írásának sem fordítottam hátat, csak arra egy kicsit kevesebb idő jut. Az írás nálam a hobbi és a munka sajátos elegye.

Kitért arra is, hogy az egy évvel ezelőtt megjelent Halott ügyek című könyve nem az első a sorban. Korábban két esszéje már megjelent egy tanulmánykötetben, amiket még a Mozinet kérésére készített az úgynevezett grindhouse filmekhez kapcsolódó egyes témákról. A szépírói munkásságára inkább a szatirikus megközelítés, az abszurd és a groteszk alkalmazása a jellemző.

- Mindez felfedezhető az első könyvemben, amelynek megjelenése életem egyik fordulópontja is volt. Az első sorait még évekkel ezelőtt vetettem papírra, amikor megpróbáltam megfogni az irodalom eszközeivel a körülöttünk zajló abszurd világot – állítja. – Nem írható le szavakkal, mit is jelent, amikor az ember végre nyomtatásban látja viszont az általa írt regényt. A Halott ügyek műfajilag „fekete kabaré”, egy fekete humorú, harsány eszközöket is alkalmazó szatíra. Olvasója egy abszurd, de szórakoztató krimi-utazásban vehet részt, amely bővelkedik akciókban, s olyan helyszínekre viszi el, ahol nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kéne, sőt talán még az a legjobb, ha nem is mennek sehogy.

Mint mondja, elsőkönyves íróként végigjárta – a többi sorstársához hasonlóan - a hadak útját. Nehezen talált kiadót, bonyolult volt a mű megjelentetése, megannyi nehézséget kellett leküzdenie, de vallja, a sok fáradság megérte, az olvasók jól fogadták a könyvet, s a szakma is kedvezően nyilatkozott róla.

- A kedvemet egyáltalán nem vette el a sok utánjárás, már készül a következő könyvem, amelyben szintén van nyomozás, de a groteszk helyett a szereplők közötti lélektani kapcsolat játssza a főszerepet. Az eleje már elkészült, de a nagyja még hátra van. E mellett Lucio Fulci, az olasz rendező filmjeiről is szeretnék publikálni egy kötetet. Őt elsősorban horror-rendezőként jegyzik, pedig a nagy olasz neorealista rendezők asszisztenseként kezdte a pályát, és remek westerneket, vígjátékokat, thrillereket, kosztümös filmeket készített, mielőtt az első rémfilmjét elkészítette volna. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az első könyvemhez nagyon sok segítséget kaptam a barátaimtól a kiadás körüli mizériában, aztán pedig profi szerkesztőkkel dolgozhattam együtt, velük végezhettem el a végső simításokat – fejezi be beszélgetésünket, mert mennie kell, ugyanis megérkezett az ügyfele.                                                                           (Szalai Kormélia)