Az eltérő állampolgárságú házastársak határokon átnyúló jogi vitái állnak az Európai Bizottság által közzétett jelentés középpontjában.
 

A polgárok Európai Unión belüli fokozódó mobilitása következtében egyre nő azoknak a családoknak a száma, amelyek tagjai eltérő állampolgársággal rendelkeznek, vagy különböző uniós országokban – némelyikük esetében nem az állampolgárságuk szerinti uniós országban – élnek. A jelentés azokra jogi problémákra hívja fel a figyelmet, amelyekkel Európa-szerte mind a mai napig szembesülnek az eltérő állampolgárságú házastársak a házasságukkal, vagy gyermekük felügyeletével kapcsolatos, határokon átnyúló viták megoldása során.


Ahhoz, hogy a családok különválása esetén a gyermekek számára olyan biztonságos jogi környezet legyen  garantálható, amelyben mindkét – akár másik tagállamban élő – szülőjükkel, vagy gondviselőjükkel is tarthatják a kapcsolatot, határokon átnyúló igazságügyi együttműködésre van szükség. A közzétett jelentés hangsúlyozza, hogy még sok a teendő az ilyen helyzetekben való jogi eligazodásának megkönnyítése - például a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása - terén.

Az Európai Bizottság ezért széleskörű nyilvános konzultációt hirdet a lehetséges megoldásokról, valamint figyelemfelkeltő kampányt indít arról, milyen segítség vehető igénybe és milyen szabályokat kell figyelembe venni abban az esetben, ha az eltérő állampolgárságú családtagok a különválás mellett döntenek. A konzultáció július 18-ig tart.

Mint Viviane Reding alelnök, uniós jogérvényesülési biztos elmondta, a családok felbomlása magától értetődően mindig nehéz dolog, ha még ráadásul a helyzet több országot érint, összetettsége további jogi nehézségeket okoz, ezért van szükség megfelelő európai szabályokra annak érdekében, hogy a házaspárok különválása a lehető legzökkenőmentesebb legyen. Különösen akkor, ha ebben a kérdésben gyermekeik is érintettek.

Szólt arról is, az EU-ban 2001 óta léteznek szabályok a joghatóság meghatározására és az eltérő állampolgárságú családtagok helyzetének megkönnyítésére, de azóta eltelt tizenhárom év, éppen ezért itt az ideje, hogy ezeket a szabályokat tökéletesítsük.

Hangsúlyozta, most a konzultáció keretében bárki – polgárok, ügyvédek, bírák, nemzeti hatóságok és érdekelt nem kormányzati szervezetek – elmondhatja a véleményét, hozzászólhat, javaslatot tehet, hogy milyen további intézkedéseket hozzon az unió az eltérő állampolgárságú házastársak életének megkönnyítésére.

Roberta Angelilli európai parlamenti képviselő mindehhez a következőket tette hozzá, a szüleik által jogellenesen külföldre vitt gyermekek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő hivatalához benyújtott panaszok mintegy fele az európai jog alkalmazása során történt szabálytalanságokra vonatkozik. Fontos tehát a 2201/2003/EK rendelet alkalmazásának átgondolása, elemzése, értékelése annak érdekében, hogy szükség esetén tökéletesítésre kerüljön, valamint biztosítani kell  egységes és hatékony végrehajtását. Ennek érdekében az Európai Parlament is tanulmányt készít a gyermekek Európában előforduló jogellenes külföldre viteléről, amelynek célja az európai és tagállami szintű jogi keret és végrehajtás vizsgálata annak érdekében, hogy az unió polgárainak nagyobb jogbiztonságot nyújtsunk, és az ilyen helyzetekbe kerülő gyermekeket jobban megvédhessük.

Az Európai Bizottság által közzétett jelentés megállapítja, hogy már a jelenlegi uniós szabályozás is jelentős előnyökkel jár a polgárok számára a határokon átnyúló házassági vitáik és szülői felelősségre vonatkozó kérdések rendezésében. A házasságok felbontására, a különválásra és a gyermekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó határozatok esetében a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2003. évi rendelet megállapítja, mely ország bíróságainak kell eljárniuk házasság felbontása vagy a szülői felelősség (például a felügyelet és láthatási jogok) ügyében – még házasságon kívül született gyermekek esetében is –, és ezáltal segít megelőzni azt, hogy több uniós országban induljon egymással párhuzamosan bírósági eljárás.

A rendelettel létrejött továbbá a szülői felelősség kérdéseivel kapcsolatos, tagállamok központi hatóságai közötti együttműködési rendszer, és könnyebbé vált a szülői láthatási jogok érvényesítése, valamint bizonyos, a gyermekek gyors visszavitele érdekében kiállított, visszavitelt elrendelő határozatok érvényesítése a gyermek szülő általi jogellenes külföldre vitele esetén.

A jelentés ugyanakkor a jelenlegi jogi keret néhány fontos hiányosságát is feltárja, úgy mint a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban joghatósággal rendelkező uniós ország meghatározására vonatkozó szabályokat illeti, az egységes és kimerítő, minden helyzetre kiterjedő joghatósági szabály hiánya jogbizonytalansághoz vezet, és megakadályozza, hogy az uniós polgárokat azonos módon illesse meg az igazságszolgáltatáshoz való jog.

Nincs még teljes körűen biztosítva a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban hozott bírósági határozatok akadálymentes elismerése: a határozatok egyes kategóriáit csak hosszadalmas és költséges eljárások után ismerik el másik uniós országban. Gyakran nehézkesnek bizonyul a más tagállamban hozott határozatok érvényesítése, mert például eltérőek a gyermek meghallgatására vonatkozó tagállami eljárási normák.

Tökéletesítésre szorul a tagállamok központi hatóságai közötti együttműködés, különösen ami a jogellenes elvitelre vonatkozó ügyekben a gyermek helyzetére vonatkozó információk gyűjtését és átadását illeti.

A lehetséges megoldások feltárása érdekében a következő három hónapban  - áprilistól július 18-ig - nyilvános konzultációra kerül sor a jelenlegi szabályok alkalmazásáról. Ugyanakkor Európa-szerte figyelemfelkeltő kampányt indul annak érdekében, hogy az eltérő állampolgárságú családtagokból álló családok célzott információkhoz jussanak a gyermek szülő általi jogellenes külföldre vitele és a gyermekfelügyelet és láthatási jogok kérdésében, és jobban megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket.

A házassági ügyekben és a szülői felelősséggel kapcsolatos kérdésekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés sarokköve a Brüsszel IIa rendelet. A polgárok fokozódó mobilitása és az eltérő állampolgárságú családtagokból álló családok növekvő száma miatt az unióban elszaporodtak a családjogi viták. A rendelet ezért egységes szabályokról rendelkezik a tagállamok közötti joghatósági összeütközések rendezésére vonatkozóan, és megkönnyíti a bírósági határozatok akadálymentes elismerését az EU-ban azáltal, hogy rendelkezéseket ír elő a másik tagállamban való elismerésükről és érvényesítésükről.

A gyermekek szülő általi jogellenes külföldre vitelének ügyeiben a rendelet biztosítja a gyermek szokásos tartózkodási helyére való visszavitelének eljárását. A rendelet 2005. március 1-je óta alkalmazandó, Dánia kivételével valamennyi tagállamban.

A rendelet továbbá egységes szabályokról rendelkezik a tagállamok közötti joghatósági összeütközések rendezésére, és megkönnyíti a bírósági határozatok, közokiratok és megállapodások akadálymentes elismerését az EU-ban azáltal, hogy rendelkezéseket ír elő a másik tagállamban való elismerésükről és érvényesítésükről.

Az Európai Bizottság 2006-ban javaslatot terjesztett elő a rendelet módosítására a joghatóság, valamint a házassági ügyekben alkalmazandó jog újonnan bevezetendő szabályai tekintetében. Az Európai  Tanácson belül azonban az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat illetően nem sikerült egyhangú döntésre jutni, ezért az Európai  Bizottság a 2006. évi javaslatot módosítás céljából visszavonta.

Az új bizottsági javaslatok alapján 14 tagállam megállapodott abban, hogy megerősített együttműködést hoz létre, és rendelet fogadtak el a házasságok felbontására és a különválásra alkalmazandó jog - a „Róma III” rendelet – meghatározásáról, amelynek hatására további két uniós tagország csatlakozott. Ez volt az első eset, hogy megerősített együttműködésre került sor az unióban.