Jövőre ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját a Mecsek Táncegyüttes, amely annak idején a MÁV-nál működő tánccsoport tagjaiból alakult Simon Antal vezetésével.
- Annak idején az akkori divatnak megfelelően Rábai Miklós koreográfiákat adtak elő az együttesek, így a Mecsek is - mondja Molnár János, az együttes művészeti vezetője. - Simon Antal azonban a folklórt, a népi hagyományokat helyezte a középpontba, úttörőként ezek felhasználásával készített koreográfiákat. A Zalaegerszegi Fesztiválon Kamaratánc kategóriában mutatták be először ezeket a táncokat nagy sikerrel. Néhány év alatt az együttes olyan magas színvonalat ért el, hogy 1969-ben Szolnokon már a nagydíjat a Mecsek nyerte el.ű
Simon Antal 1970-ben a Budapest Táncegyütteshez szerződött, ezzel egy újabb korszak vette kezdetét. Több koreográfus követte egymást az együttes élén, megindult egy útkeresés. Sok jó táncosa volt a csoportnak, közülük volt, aki művészeti vezetőként is ténykedett, mint például Bodonyi István, aztán 1976-ban Bodai József került e posztra, aki teljes egészében a folklór elemekre építette az általa készített koreográfiákat, s egészen 1993-ig vezette az együttest. Tőle vette át a staféta botot a jelenlegi művészeti vezető, Molnár János.
- A tánccsoport tagjai ekkor már főleg fiatalok, középiskolások voltak, az utánpótlást pedig a közeli általános iskola tanulói, elsősorban a 39-es Dandár Úti Iskolából jelentették - folytatja tovább beszélgetésünket. - Bodai József vezetése alatt az együttesnek készített koreográfiát például Tímár Sándor is. Számos külföldi úton vettünk részt, nagy sikerrel. Haladt az együttessel a szekér. A DOZSO berkein belül működtünk. Aztán a 1989-es váltás az együttes életében is számos változást hozott, egyebek mellett, hogy 1996-ban megszűnt a Doktor Sándor-Zsolnay Művelődési Ház, s új helyet kellett keresnünk. Ebben az időben hoztuk létre a Mecsek Táncegyüttes Egyesületet is, amely a pénzügyi hátteret teremtette meg a további működésünkhöz, s ahhoz, hogy a nemzetközi fesztiválokon továbbra is részt vehessünk.
A világ számos országában fordultak meg, volt olyan év amikor három külföldi meghívásnak tettek eleget. Sorra jöttek a díjak, s nőttek ki az együttes soraiból a koreográfusok, mint Vass Oszkár, vagy Molnár Péter, s 2000 óta a táncszínházi koreográfiákat készítő Bognár Józseffel is együtt dolgoznak.
Az együttes életében egy újabb színt jelentett, amikor 2003-ban megkezdte működését az általuk létrehozott Berze Nagy János Művészeti Iskola, amelynek tanárai között több olyan táncos is található, aki elvégezte a Táncművészeti Főiskolát. Az iskola tematikájában egyaránt szerepel a néptánc, népzene, népi tárgyalkotás, mint a színjátszás, vagy akár a bábművészet. Jelenleg 500 tanulója van, a legfiatalabb közülük hat éves. A legkisebbek pedig játszóházakban ismerkedhetnek a népi szellemi és tárgyi örökséggel.
- Fontos volt az együttes utánpótlásának kinevelése miatt az iskola, mivel mire egy táncos igazán "elkészül" 22, 23 éves lesz, s akkor már abbahagyja, vagy máshol folytatja tovább, mert családot alapít, a munkája szólítja esetleg más városba, vagy országba - hangsúlyozza Molnár János. - Az iskola tanulói pedig a képzés ideje alatt egyfajta betekintést kapnak a művészetnek ezen szeletébe. Az együttesnek jelenleg huszonhat tagja van, nagyrészt elmúltak 18 évesek. A hatvan év alatt több száz táncosa volt az együttesnek, a jövő évben megrendezésre kerülő ünnepi műsorra, akit csak lehet igyekszünk meghívni közülük. A jubileumi rendezvényen a Mecsek Együttes mellett fellép majd a Lókötők, valamint a Mácsonyák névre hallgató utánpótlás csoportunk is.
S milyen emlékeket őriznek az egykori tagok?
- A Zsolnay gyár tánccsoportjának vezetőjét Németh Gézát bízták meg a városi együttes létrehozásával - mondja Farkas Rezső, az egyik alapító. - Ő hívott engem az együttesbe, amelynek tagja lett a két húgom Zsuzsa és Gyöngyi is. Másfél évtizeden át táncoltam a Mecsekben 1953-tól egészen 1968-ig. Majd amikor megnősültem, öt éven át a magyarszéki tánccsoport tagja voltam a feleségemmel együtt. Nagyon szerettem táncolni, sok szép emlék köt az együtteshez. Számos fesztiválon vettünk részt, nem csak Európában, de szerte a világban.
- Nagyon jó volt közösség - veszi át a szót Hosszú Józsefné Szalai Erzsébet, Kuksi. - A 45. évfordulón jöttek először össze a régiek, s léptek fel a fiatalokkal együtt.
Mint mondja, ő véletlenül került az együttesbe. Pécsett a tanítóképzőben végzett, a gyakorlóéveket Beremenden töltött, később Sumonyban is tanított, rövid időt Bicsérden töltött, majd Pécsre került. Egy tanfolyamon találkozott Simon Antallal, Toncsival az együttes akkori vezetőjével. Ő hívta az együttesbe, mert ott látta táncolni.
- Nagyon szerettem táncolni, meg jól éreztem magam a próbákon is - folytatja. - Akkoriban hetente három próba volt, ami este nyolctól tízig tartott, hiszen mindannyian dolgoztunk. Egyetlen próbáról sem hiányoztam. Nagy segítséget jelentett, hogy az úttörőházban alhattam ezeken a napokon, mert Sumonyba a próba után már nem ment se vonat, se busz. Emlékszem az együttessel először Jugoszláviában voltam 1960-ban. Nagy élmény volt az a két hét. Mi voltunk első magyar tánccsoport, amelyik Jugoszláviába utazhatott. Felléptünk Szarajevóban, Zadarban, Rijekában is. Vonattal tettük meg az utat, egy külön vagon volt a miénk. A magas hegyek között vezetett az utunk, több kis hegyi faluban is felléptünk, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket.
- Két bátyám már táncolt az együttesben, amikor én a tagja lettem - fűzi tovább a megkezdett gondolatsort a jelenleg Mohácson élő Dezső Attiláné Benkő Zsuzsa. - Az úttörőház gyerekcsoportjában táncoltam, s ott látott Simon Antal, Toncsi, s hívott az együttesbe. A férjemmel is az együttesben ismerkedtem meg, de sok házasság született a tagok között az évek alatt.
Szinte egyhangúan vallják, Simon Antal vezetése alatt alakult szellemi műhellyé az együttes, mint ahogy mai napig is az. Sokat voltak együtt a próbák után is, közös programokat szerveztek, mint egy nagy család, úgy éltek.
