Pályázaton elnyert források felhasználásával hospice önkénteseket képeznek Pécsett.

A Norvég Civil Alap által nyújtott támogatás segítségével 52 jelentkező közül  huszan kezdhették meg az elmúlt év novemberében a tanfolyamot. A gyakorlati modul keretében az Irgalmas Rend pécsi hospice osztályának tevékenységével ismerkedtek meg a résztvevők, akik már nagyon várták, hogy erre sor kerüljön, a betegek közelébe kerülhessenek.

A résztvevők elméleti képzés keretében olyan ismereteket sajátították el, mint a hospice szemlélet, annak alapszabályai, az önkéntes kódex, az alapvető mentális, ápolási ismeretek, amelyek elengedhetetlenül fontosak a súlyos  betegek szakszerű ellátásához. Ugyanis tisztában kell lenniük azzal, mint  „laikusoknak”, hogy  mit tehetnek és mit nem, mivel segítenek, és mivel ártanak a betegnek, valamint, hogy a  tudat alatti félelmeiket miként  tudják leküzdeni.

A gyakorlati képzés részeként első alkalommal az Irgalmas Rend hospice osztályán  jártak közülük tízen, ami nemcsak az ott folyó tevékenység megismerésére teremtett alkalmat, hanem kötetlen beszélgetésre is, amire a tanfolyam zsúfolt programja miatt  korábban nem volt módjuk.

Az osztályon Vasa Mariann ápolási igazgató várta a csoportot, később Morvay Imre Pio Atya, rendházfőnök is csatlakozott hozzájuk. Vasa Mariann  miután körbe vezette őket az osztályon a közösségi térben többek között  arról beszélt, náluk a beteg az első, igyekeznek családias légkört teremteni, éppen ezért semmi sem fehér, kórház jelleget sugalló. A lehetőséghez mérten teljesítik a kívánságaikat, ha éppen palacsintát, vagy vadat ennének, az önkéntes, vagy más – ha nincs közeli hozzátartozója, aki hozna neki – elkészíti nekik. Nyáron ággyal együtt kitolják őket az emeleti teraszra, s vidám szalmakalapban vigyáznak rájuk.

Kitért arra is, az ápolóknak folyamatos munkájuk mellett nincs arra idejük, hogy a betegekkel hosszabb beszélgetéseket folytassanak. Az ő munkájukat segítik, egészítik ki az évek óta az osztályon szolgálatot teljesítő önkéntesek. Ők, ha kell, órákig ülnek a beteg ágya mellett. Sokszor csak szótlanul, vagy hosszan tartóan beszélgetnek velük, esetleg felolvasnak nekik.

 
A tanfolyam tagjai ezt követően betekintést nyerhettek az úgy nevezett kreatív szoba életébe, ahol Horváth Annamária mentálhigiénikus terapeuta beszélt a saját és az önkéntesek által végzett tevékenységről. Mint elmondta, volt olyan betege, aki imádta a múzeumokat. Miatta, vett egy I-Pod, hogy virtuális térben, az ágyban bebarangolhassák a világ nevezetes múzeumait.

A Nagy Lajos Gimnázium két önkéntesként éppen ott tevékenykedő diákja pedig arról beszélt, számukra is megdöbbentő volt látni, milyen jó hatással van az osztály betegeire, ha kézimunkázhatnak, macit, puha labdát varrhatnak, s közben beszélgethetnek, zenét hallgathatnak. Volt, akiről csak utólag tudták meg, hogy halálos beteg, amikor hiányolni kezdték, mert már rég nem látták.

Jártak a kápolnában is, ahol megtekintették a betegek hozzátartozói által karácsonyra készített angyal sarkot.