A család mellett, barátok, kollégák és egykor tanítványok  sokasága kísérte el  utolsó útján a  Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának emeritus professzorát, dr. Koltai Dénest.

Koltai Dénes 1947-ben született Pécsen. A Zipernowsky Műszaki Szakközépiskolában érettségizett, tett technikusi vizsgát, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait földrajz-rajz szakon. A Mecseki Szénbányák művelődési házában helyezkedett el, mint népművelő, később annak igazgatója lett. Egyetemi diplomáját, pedagógia szakon 1976-ban az ELTE-n szerezte meg, majd három évvel később  ugyanott a Bölcsészettudományi Karon doktorált. A neveléstudományok kandidátusa1987-ben lett.

Az 1970-es évek elejétől az MSZMP Baranya megyei Bizottság Oktatási Igazgatóságán tíz éven át dolgozott, tanszékvezetőként. E mellett  ott volt 1974-ben a PTE Közművelődési Szakcsoport megalakulásánál, már akkor a felnőttoktatással, andragógiával foglalkozott, amire  később egész életét feltette.

Először a Tanárképző Főiskolai Kar Közművelődési Szakcsoportjának vezetője, utána a Felnőttképzési és Közművelődési Tanszék tanszékvezetője, majd a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet (FEEFI) igazgatója lett.  Az intézet 2005-től, már mint   a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karaként fogadta a hallgatókat, amelynek  karrá alakulásában jelentős szerepet játszott és két cikluson át a dékánja is volt Koltay Dénes. Három éven át, 2002 és 2005 között  pedig a Pécsi Tudományegyetem rektor-helyetteseként tevékenykedett. Egyetemi tanári kinevezését 2008. január 1-én vehette át. Nyugdíjazását követően, 2015-től professor emeritusként kapcsolódott be a Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar oktatási és tudományos tevékenységébe.

Munkássága nagy területet ölelt fel és széles spektrumú volt. Andragógusként didaktikával és módszertannal foglalkozott. Elsősorban a felnőttoktatás tervezésére és a felnőttek politikai képzésére fókuszált, a felnőttképzés pszichológiai, szociálpszichológiai sajátosságait, továbbá a munka-erőpiaci képzés rendszerét vizsgálta. E mellett részletesen foglalkozott a magyar felnőttoktatás helyzetével a nemzetközi trendek és tendenciák tükrében.

Tudományos tevékenysége mellett olyan oktatási innovációk fűződnek a nevéhez, mint az andragógia, a művelődésszervező és a személyügyi szervező-humán szervező szakok megalapítása. Iskolateremtő, szakalapító szerepét, a FEEFI és a FEEK országosan sikeres működését bizonyítja az a sok ezer humánpolitikai és művelődési szakember, akik az általa vezetett és alapított intézményekben szereztek diplomát. .  Ezen felül szívén viselte a leghátrányosabb helyzetű emberek és a romák sorsát, akik tiszteletbeli cigány vajda címmel is felruházták.

Tagja volt az MTA Pedagógiai Bizottsága elnökségének és elnöke a Pedagógiai Bizottság Felnőttképzési Albizottságának, valamint tagja az Országos Felnőttképzési Tanácsnak.  Pécs városa Pro Civitate-díjjal ismerte el a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar megalapításában játszott szerepét, valamint több évtizedes oktatói-nevelői, iskolaszervezői munkásságát.