A Janus Pannonius Múzeumhoz került Pécs országos hírű patikamúzeuma, a Szerecsen Patika, mai nevén Sipőcz Patika.
A ma már patikamúzeumként látogatható gyógyszertár volt Pécs első nyilvános „apotékája” (a Szerecsen), amelyet 1697-ben alapított Seitz Nepomuk János „ad Aethiopem zum Mohren” néven. Több tulajdonosváltás után a Szerecsen Patika, a XIX. század közepén a Sipőcz-család birtokába került.
Sipőcz István – akinek neve máig olvasható a patika bejárata feletti díszes homlokzaton – 1857-től lett tulajdonos. A helyiek gyakran azóta is Sipőcz Patikaként emlegetik a kultikus helyszínt, hiszen a családban a patikus mesterség tovább öröklődött. A gyógyszertár az elnevezését azonban a homlokzati falfülkében álldogáló szerecsen szoborról kapta, továbbá az üzlet belső terében - az egykori tárasztalok mellett - szintén egy szerecsen fiú vonzza magára a látogató figyelmét. A gyógyszertárakat 1950-ben – így a Szerecsent is – államosították, patikamúzeumként csak 1990-ben nyitották meg újra.
A Szerecsen Patika az 1990-es felújítás során két múzeumhelyiséggel bővült, amelyben a látogatók a gyógyszerészet- és orvoslástörténeti kiállításban sétálva különleges, míves megmunkálású gyógyszerkiadó üvegcséket, fából, fémből és kerámiából készült patikaedényeket, régi gyógyászati eszközöket és gyógyír recepteket egyaránt megtekinthetnek. További kuriózumként említhetők a mérlegek, amelyek még a régi mértékegységeket - egyebek mellett font, lat -) veszik alapul, vagy a kézi tablettázógép, amely bár rendkívül kis termelékenységű volt, ám a végeredmény – a gyönyörű, formázott tabletta – kárpótolta a gyógyulásra váró beteget.
Az egykor patikaként működő belső tér szépen faragott tölgyfa neorokokó bútorzata a pécsi Hoffmann Károly műhelyében, míg azok sokszínű virágmintás kerámia betétjei a Zsolnay-gyárban készültek. A XIX. század végi bútorzatot 1990-ben Répay Gábor gyógyszerész és bútorrestaurátor újította fel.
A betegforgalmi tér leglátványosabb eleme a Zsolnay Gyula szobrászművész által 1884-ban készített kecses formájú ivókút.
