Szirtes János a magyar kortárs művészet egyik legsokoldalúbb alkotója idén ünnepli 60. születésnapját.

E jeles évforduló kapcsán nagyszabású jubileumi kiállítás nyílt s Zsolnay Kulturális Negyedben, a Pécsi Galéria m21-ben. A tárlat célja, hogy bemutassa a képzőművész szerteágazó munkásságát, kiemelve annak összefogó elvét, a performance szerepét.

A látogatók 1000 négyzetméteren nyerhetnek betekintést a 1980-as évek érzéki új festészetének, a 1990-es évek egzisztenciális létkérdéseit boncoló meditatívabb vonalának, a művész térrel és testtel kapcsolatos kutatásainak összeolvadásába egyetlen életművön belül, ötvözve a jelen kor multimediális közegével.

A Pro/Contra címet viselő tárlat  Szirtes János eddigi egyik legnagyobb kiállítása, amelynek címadója az utóbbi évek nagyszabású videó performance sorozata. A gazdag festményválogatáson túl — ahol olyan emblematikus alkotások is szerepelnek, mint a 1984-es Csodaszarvas, 1997-es Fekvő fa, fekvő kristály sorozat számos darabja — kiemelt hangsúlyt kap  a művész videó- és performance munkássága is több száz videójának és performance-dokumentációjának köszönhetően. Egy térben egyszerre ennyi videó munka  - hozzávetőleg 270 darab - Szirtes Jánostól még nem került bemutatásra.

A pécsi tárlat a Várfok Galériában és a Várfok Project Roomban 2014. október 22-én nyíló kiállításokkal válik teljessé, a három együttesen Szirtes János retrospektív kiállításának tekinthető.

A kiállítás alkalmából  megjelenik Szirtes János munkásságát bemutató hiánypótló, jubileumi könyv is, a melynek bemutatóját november 8-án, tartják a Zsolnay Kulturális Negyedben.
 
Szirtes János művészi pályájának kezdete az 1970-es évek második felének avantgárd, konceptualista műhelyeire, az Erdély Miklós általa vezetett INDIGO csoport kreatív kutatásaira, valamint Hajas Tibor új utakat nyitó performance-aira vezethető vissza. A másik meghatározó pont az 1980-as évek új festészeti törekvései, annak is különösképpen az archaikus motívumokkal és dekoratív formákkal dolgozó irányvonala. A népművészet elemei, természeti népek primitív ornamentikája jellemzi Szirtes ezen korszakának alkotásait.  Az évtized közepére általánosan jellemző a filozófiai tartalmak felerősödése, egzisztenciális létkérdések vizuális megjelenítésének lehetünk tanúi. Szirtes Jánosnál az ősi kultúrák rituáléinak jelentősége kerül egyre inkább előtérbe, melynek gyönyörű példái az 1990-es évek koromképei.

Egy másik irányvonalat képeznek a tér szerkezetét és az organikus-anorganikus világ összefüggéseit vizsgáló alkotások, melyek szintén időről-időre visszatérnek munkásságában. A kompozíciók több rétegben épülnek fel, ahol a gesztusok hevessége és lendülete szabad struktúrákká áll össze. A hol finoman oldott, hol fröcskölt felületeket gyakorta grafikus részletek törik meg, írják felül, ami nem véletlen, hiszen Szirtes a Képzőművészeti Egyetem grafika szakán végzett.

Az érzékiség mibenlétének kutatása, a performance akciójának 2D-os összesűrítése, esztétikai önábrázolás mind-mind leolvashatók a munkákról. Ezeknek a testtel kapcsolatos kutatásoknak a legújabb példái az utóbbi évek fotósorozatai is, ahol a műalkotás hordozója maga a test lesz, ez rögzíti az akció folyamatát. A test hangsúlyos szerepeltetése és az önreflexió ismét összekapcsolja a képek világát a performance-éval, jelezve azt, hogy a különféle műfajok mennyire szervesen kapcsolódnak egymáshoz az életműben.  

Szirtes János performance munkássága az 1970-es évek második felére vezethető vissza, azóta több száz performance-t adott elő világszerte. A kiállításon láthatóak lesznek a 1980-as  és az 1990-es évek híres szerepléseinek - 1982-es Erőss János, 1983-as Avanti, 1997-ös Fekvő fa, fekvő kristály - dokumentációi, a 2004-ben a Műcsarnokban bemutatott Szégyentitok című installáció videói.

Teljességében bemutatásra kerül az elmúlt két év nagyszabású vállalkozása, a Pro/Contra performance-videó sorozata, melynek vezérfonala egyrészt az elmúlt 30 év nagy motívumainak összegyűjtése, feldolgozása, valamint újabb utak és kihívások keresése.

Szirtes Jánost művészeti érdemeinek elismeréseként többek között 1990-ben Munkácsy-díjjal, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki.  Munkái olyan jelentős közgyűjteményekben kaptak helyet, mint például az aacheni Ludwig Múzeum (D), a svéd Upplands Kunstmuseum, a budapesti Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, stb. A világ számos pontján mutatta már be performance-ait, 2013-ban például Japánban a NIPAF’13 Nemzetközi Performance Fesztiválon képviselte hazánkat a nyolc külföldi meghívott művész  egyikeként.