Oscar-díjas koncertnek ígérkezik január végén a Pannon Filharmonikusok a Kodály Központban és a Müpában is hallható hangversenye a lenyűgözően virtuóz ElinaVähälä hegedűművésznő közreműködésével.
A Pannon Filharmonikusok január végi budapesti és pécsi koncertjeinek története hű önmagához. Egy mű keletkezésének és zeneszerzőjének történetét talán minden esetben megtaláljuk egy koncertajánlóban. A vörös hegedű címet viselő hangversenyen elhangzó Corigliano hegedűverseny egy Stradivari hegedű hányattatott sorsát bemutató film zenéjéből ihletve íródott, amely Oscar-díjat nyert. A pandémia miatt már egyszer elhalasztott és a zenekar létszámát csökkentendő többszörös műsorváltozáson átesett produkció végül méltóképpen találta meg végső formáját.
A vörös hegedűt ElinaVähälä szólaltatja meg, elhangzik egy Leonard Bernstein mű, majd Dohnányi Ernő sziporkázóan hangszerelt, a filmzenék hangvételét idéző, boldog fináléval végződő fisz-moll szvitjét hallhatjuk. Az amerikai kortárs zeneszerző, John Corigliano az elhangzó hegedűversenyét ugyanis saját, 2000-ben Oscar-díjat nyert filmzenéjétől ihletve komponálta.
A vörös hegedű(The Red Violin) című kanadai-olasz-angol alkotás és zenéje több tekintetben is új jelenséget mutat a film- és zenetörténetben. Jellemzően egy film főszereplője egy zeneszerző vagy előadóművész, ez esetben azonban a középpontban egy hangszer, egy Stradivari hegedű áll. A mű ennek a hangszernek a több száz évnyi életét, tulajdonosait és a megszerzése körüli harcokat mutatja be. A zenetörténeti újdonság pedig az, hogy a szokással ellentétben, miszerint egy filmzenében megszólalnak klasszikus zenei részletek, itt fordítva történt, a filmzene inspirált tehát egy versenyművet. Nem csoda, hogy a többek között Samuel L. Jackson szereplésével jegyzett alkotást a legjobb filmzene kategóriában Golden-Globe díjra, valamint Grammy-díjra, illetve a legjobb idegen nyelvű film díjára is jelölték.
A zeneszerző apja, idősebb John Corigliano a New-Yorki Filharmonikusok koncertmestere volt. A filmben Corigliano részben saját fiatalkori élményeiből táplálkozott, hiszen megfogalmazása szerint az első szerelme neki is a hegedű volt. Ennek kapcsán a filmzenében több virtuóz hegedűetűd is feltűnik. A film nagy sikerére való tekintettel, még a bemutató évében elkészült a Chaconne, egy egytételes mű, melyet Joshua Bell sikerre vitt, és a darab elkezdett közismert koncertdarabbá válni. E tétel további társtételeket kapott, és ezzel jött létre a teljes hegedűverseny.
Elina Vähälä amerikai születésű, de Finnországban felnőtt hegedűművésznő egy Giovanni Battista Guadagnini által készített (1780) hegedűn játszik. Skandináviában ő vitte először sikerre Corigliano hegedűversenyét, és továbbra is ő a mű egyik leggyakrabban meghívott előadója. A nemzetközi nagyzenekarok ünnepelt szólistájának nevéhez számos ősbemutató is fűződik, például Aulis Jaakko vagy Kalevi Aho hegedűversenyéé, melyek hegedűszólóit kifejezetten neki írták a szerzők, csakúgy, ahogy Jan Sandström is neki szánta Concertojának szólóját. A művésznő a Bécsi Zeneakadémia professzoraként, illetve a Finn Kulturális Alap támogatásával létrejött Hegedűakadémia mesterkurzus-alapú projektjén keresztül tehetséggondozással is foglalkozik.
A koncert felütéseként a zenekar által már többször is játszott, műfaji megjelölése szerint operett, a Candide népszerű nyitányát hallhatjuk. Leonard Bernstein művét ugyan a 18. századi francia filozófus, Voltaire regénye ihlette, zenéje egyértelműen amerikai és 20. századi. Hiszen Bernstein a 20. századi amerikai zene emblematikus alakja, akit karmesterként, zeneszerzőként és a komolyzene népszerűsítőjeként is ismer a világ. A Candide főhőse Leibniz elvét vallja, hogy a világ minden lehetséges világ közül a legjobb. Hitvallása tehát az optimizmus. Bernstein maga is optimista és humoros ember volt, és ez az optimizmus hatja át a zenemű nyitányát is.
Furcsa módon, a filmbéli hegedű hosszú és kalandos története mintha rávetült volna a koncert műsorára. Ezt a hangversenyt már tavaly is műsorára tűzte a zenekar, de akkor a járvány miatt elmaradt. A záró művet is le kellett cserélni a járványhelyzet okozta kényszerű létszámcsökkentés miatt, Dohnányi Ernő különleges mondanivalójú II. szimfóniája zárta volna a koncertet, tehát egy igazán különleges zenei színfoltot tervezett a pécsi zenekar. Végül a hangverseny végén felcsendülő mű Dohnányi fisz-moll – más néven romantikus vagy nagy zenekari – szvitje lesz. Előadói apparátusának nagysága, tételrendje akár szimfóniává is tehetné, sőt, bizonyos szempontból az is. Ugyanakkor az első tétel intonálása inkább a szerenádok hangulatát idézi. Az andante feliratú variációs tétel egy sziporkázóan hangszerelt, lendületes, organikusan építkező, folyamatosan előre haladó kompozíció. A tétel hangzásvilága leginkább szimfonikus költemények vagy filmzenék hangvételére emlékeztet. Ahogy megszokhattuk, Dohnányi minden esetben igényes és sziporkázó, így ha nehézségek árán is, de szép élményt adhat a zenekar közönségének. Egy mesterien hangszerelt, szeszélyes és meseszerű, folyamatosan előre haladó kompozícióval, melynek hangzásvilága a filmzenék hangvételére emlékeztet, fergeteges és boldog fináléval.
A Pannon Filharmonikusok vezető karmestere, Bogányi Tibor dirigálja a zenekart a szombat esti koncerten.
